A női kör és a sorsközösség ereje

Miért a nők gyűlnek össze?

Az emberi agyban felfedezhető különbségek a férfiak és nők között régóta foglalkoztatják a kutatókat. Az UCLA kutatói például kimutatták, hogy a nők agyában a kommunikációért felelős területek arányaiban nagyobbak, és több idegi kapcsolat köti össze őket, mint a férfiaknál. Ezzel szemben a férfiaknál az agresszióval és védelemmel összefüggő agyterületek működnek erőteljesebben (Gurian & Annis, 2001). Cambridge-i kutatások szerint (Baron-Cohen, 2003) a nők átlagosan jobban teljesítenek empátiát és társas kapcsolódást igénylő feladatokban, míg a férfiaknál inkább a térbeli tájékozódás és a rendszerorientált gondolkodás dominál. Ezek a különbségek részben magyarázzák, hogy a nők történelmileg is erősebben támaszkodtak a közösségi hálózataikra – legyen szó az ősi vörös sátorról, a szülést kísérő bábaasszonyok köréről, a zsidó nők újhold-ünnepeiről vagy a magyar fonóról.

Ősi női körök – vörös sátor és fonó

Az ősi kultúrákban a nők közösségei kiemelkedő szerepet játszottak a mindennapi életben. A menstruáció idején a nők gyakran külön térben vonultak vissza – ezt nevezték „vörös sátornak” vagy menstruációs kunyhónak. Itt nemcsak a pihenés és a test regenerációja zajlott, hanem a tapasztalatok, félelmek és bölcsességek megosztása is. Ahogy Anita Diamant írja The Red Tent című regényében: „A vörös sátor volt a nővé válás, a szülés és a gyász helye, ahol a nők megosztották egymással a legmélyebb tapasztalataikat.” Hasonló közösségi tér volt a magyar fonó is, ahol a lányok és asszonyok együtt dolgoztak, meséltek, énekeltek, s közben erős női szövetségeket építettek. Bár ma már más keretek között élünk, a női körök lényege nem változott: ugyanaz a megtartó, gyógyító erő jelenik meg bennük, mint egykor a vörös sátorban vagy a fonóban.

Sorsközösség

Sokszor sok órát ültem a termékenységi központ várójában, akár beültetésre várva is, ami – valljuk be – egy elég intim pillanat. Figyeltem a lányokat és magamat is. Nem egyszer láttam barátságok kialakulását, mert a kezdeti félelmeinket leküzdve, amikor megszólaltunk, kiderült: sokunk ugyanazokon a kihívásokon és félelmeken megy keresztül. Jól esett, hogy végre valaki megérti, miért olyan fontos, hogy milyen szögben és milyen vastag tűvel szúrom meg magam naponta többször, vagy hogy a párom mellettem áll-e, mennyire tudom megosztani vele az érzéseimet.

A nehezített gyermekvállalás, a lombik program, érzékeny témák, és egyelőre sok helyen még tabunak számítanak. Én szeretnék róluk beszélni – érzékenységgel.

A női beszélgetőkörön sorra vesszük azokat a témákat, melyek ebben a speciális élethelyzetben minket élesebben érintenek, mint például a veszteség, a gyász, a nyomás, az orvosok hozzáállása, a párkapcsolatunk és a családi, baráti kapcsolatainkra gyakorolt hatások.

Előjön az irigység, az elkeseredettség, a reményvesztettség – érzések, amelyek teljesen jogosak és rendben vannak ott és akkor. Ha kimondod, könnyebb lesz. Ha érzed, hogy együtt vagyunk ebben, könnyebb lesz.

És nem, nem csak siránkozunk ezeken a beszélgetőkörökön. Hiszem, hogy vissza tudunk találni a női erőnkhöz és az áramló női energiáinkhoz, hiszen ebben a helyzetben nagyobb szükségünk van rá, mint valaha. Szeretném, hogy az életerő és a női energia bőven kapjon teret a csoportalkalmakon – hogy töltődj, kapj ötleteket és meg tudj pihenni itt.

Integrál szemléletű beszélgetőkör

Ahogy egykor a vörös sátorban vagy a fonóban a nők megosztották egymással az életük legfontosabb pillanatait, úgy ma is szükségünk van olyan terekre, ahol kimondhatjuk a bennünk zajló érzéseket, és meghallgatjuk egymást. A női körök régi mintázata – a közösség megtartó és gyógyító ereje – él tovább a mai beszélgetőkörökben.

Az Integrál Akadémián három éven keresztül már az önismereti körökben megtapasztaltam ezt a megtartó erőt. Emlékszem, az első alkalommal, izgultam, amikor be kellett mutatkoznom. Mit szólnak majd mások? Jól el tudom-e mondani, amit szeretnék? Tudok-e összeszedett lenni? Aztán a három év alatt ez teljesen feloldódott, és minden csoporton vártam a megosztásokat. Felszabadító volt megtapasztalni, ahogy tudunk egymáshoz kapcsolódni az egyes történetekben, kezet nyújtva egymásnak, megtartva egymást.

Az Integrál Akadémián Gánti Bencétől tanultam a körvezetést, ahol megtanultam, hogyan legyek jelen teljes figyelemmel, miközben tartom a kereteket, hogy egy biztonságos térben tudjon kialakulni a bizalom.

Miben más az integrál hozzáállás a körvezetésben? Az empátián felül egyfajta nyitottság van jelen – nemcsak a résztvevőkre, hanem magára a térre is. Így lehet benne helye mindannak, ami meg szeretne jelenni. A kerettartás és a ráhangolódás olyan kombinációja ez, ahol az intuíció is szerepet kap a kör és a tér megtartásában.